2. Etika és politikai szabadság, demokrácia és szavazás
Az Európai Unióról szóló szerződés kimondja, hogy „minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében”, és hogy a „döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni”[i]. Az átláthatóság és az etika szorosan kapcsolódik a politikai szabadság és a szavazati jog gyakorlásához. A Parlament számos kezdeményezést indított e tekintetben, például a képviselők magatartási kódexét, az átláthatósági nyilvántartást vagy a nyilvános dokumentumtárak weboldalát[ii].
Bányai Sára artivista Rethink with the Communitives of Malmö(2024. június 1.) című művével játékosan rávilágít, hogy a politikai szabadság gyakorlásához elengedhetetlenek az etikai elvek és a felelősségtudat. Bányai egy olyan kártyajátékot és hozzá tartozó használati utasítást tervezett, amellyel arra ösztönzi az embereket, hogy újragondolják a közösségi életet Svédország egy bizonyos konkrét és létező helyén. Ezzel azt a kérdést veti fel, hogy hogyan és milyen céllal kellene gyakorolni a szavazati és részvételi jogokat. A játék szabályaival és létrehozásával összefüggésben az angol „communitive” kifejezés a közösségorientált projektek és a kezdeményezni merő közösségek között létrejövő szinergiákra utal.
ARKoPOLL: the party!
ARKoPOLL: the party!
Paul GRAHAM – Untitled, Germany (Swarm of flies / Hole in Ground)
ILIYANA GRIGOROVA
ILIYANA GRIGOROVA
Berit HEGGENHOUGEN-JENSEN – Untitled
Disco Voting Booth
ULYSSE VASSAS
Yannis PSHYCHOPEDIS – Portrait de Lorca
Rethink with the Communitives of Malmö
Rethink with the Communitives of Malmö
Hygge,
Hygge,
Berit Heggenhougen-Jensen diptichonjában – Cím nélkül (1990) – a kaszinóasztal zöld posztója etikai és erkölcsi kérdéseket vet fel a döntésekkel kapcsolatban, amelyeket egy pénz és erőforrások mozgatásával járó játék során hoznak. Az asztal maga egy olyan tárgy, amely kiemelt figyelmet kapott több kiválasztott művész (Bányai, Almeida) műveiben. Rosina Lui különleges asztalt állít Hygge (2024) című művének központjába. Ez az alacsony asztal – puszta fizikai megjelenésén és a kávézáshoz való hasznosságán túl – történelmi, társadalmi és politikai értékeket testesít meg, amelyeket Lui kiemel:
A széles körben elterjedt hygge kifejezés – amely a XIX. század óta van jelen az írott dán szövegekben – családias, kellemes társasági hangulatot jelent. Nem annyira egyéni lelkiállapotra, hanem inkább az összetartozás, a biztonságérzet, az egyenlőség, a társasági flow és a személyes kiteljesedés elegyének hétköznapi megélésére utal. A hygge alapját egy olyan erős és fenntartható politikai struktúra adja, amely támogatja az egyének kulturális, társadalmi és politikai részvételhez fűződő jogait és szabadságait. Ez a tárgy – amely funkcionálisan egy alacsony kávéasztal – egy nyitott, demokratikus, együttműködő társadalom lényegét ragadja meg.
Jannisz Pszihopédisz (1945–) munkássága az 1960-as évek végén – a fent említett művektől eltérő szemszögből – nagyrészt a hatalommal való, a polgárok szabadságát korlátozó visszaéléssel foglalkozik, ami tükrözi az akkori görögországi politikai helyzetet[iii]. Portrait de Lorca (1968) című műve, a maga kemény és heves dokumentarista tónusával, a politikai hierarchiában magas pozíciót betöltő személyek galériáját ábrázolja. Pszihopédisz egy másik, ugyanebben az időszakban készült, „A megváltók” című művében is hangsúlyossá válik az arcok csúnyasága[iv].
Pszihopédisz festményei a korabeli más művészek és csoportok – például a spanyol Equipo Crónica és Equipo Realidad – által elfogadott vizuális kódokat követik, olyan kollektívákét, amelyek előszeretettel használtak újságokból, filmművészetből és művészettörténetből kölcsönzött képeket a társadalmi és politikai realitások kommentálásához. Ahogy a műkritikusok és művészettörténészek rámutattak:
Jannisz Pszihopédisz, akinek az 1964 utáni munkái a politikai mondanivalót egy fekete-fehér hírlap esztétikai elemeivel és a fotóesszé koncepciójával ötvözték, néha közvetlenül utal a politikai és társadalmi elit tagjaira. A rideg fotografikus esztétika lehetővé tette a Pszihopédisz számára, hogy objektíven és érzelemmentesen rögzítse a kor komor, zord valóságát[v].
Paul Graham (1956–) fotódiptichonja, a Cím nélkül (Swarm of flies/Hole in Ground) (1990) egy gödör közelképét állítja szembe egy légyrajt alulnézetből ábrázoló képpel. Az Egyesült Királyságból 1992-ben behozott szerzemények katalógusához fűzött kritikusi kommentár szerint a kettős kép vizuális tanúvallomást tesz arról a nyomról, amelyet a berlini fal mint az elnyomás és a szövetségesek elválasztásának eszköze hagyott a városi tájon:
Paul Graham fotódiptichonján a művész kameráját arra a földterületre irányította, ahol egykor a berlini fal állt, finoman felidézve a közelmúlt történelmi eseményeit. A jobb oldali táblán a néző a politikai határvonal által hagyott gödörbe süllyed, míg a bal oldal felfelé vezeti a néző tekintetét, az ég felé, hogy tanúja legyen a legyek rajzásának, és amint a miniatűr valkűrök eltűnnek a messzeségben, a politikai viszály baljós ómene lebeg a levegőben[vi].
A fent említett Pszihopédisz-festmény párhuzamba állítható Ilijana Grigorova bolgár fotós és artivista által készített Changemakers (2024) című, több portrét nagyon eltérő módon ábrázoló műalkotással.Ennek a kaleidoszkópszerű kollektív portrénak a főszereplői azok az emberek – aktivisták és művészek –, akikkel Grigorova találkozott, amikor részt vettek a bevezetésben említett „Pop the vote!” projektben.
Grigorova őszinte csodálatát fejezi ki ezen emberek iránt a XIX. század egyik primitív fényképészeti technikája használatával, amelyet a jellegzetes kékes monokróm színvilág jellemez. A ma már ritkaságnak tekinthető technika alkalmazásának feltehetőleg az a célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az egyes személyek lelkesedésére, bátorságára és dinamizmusára. E jellemzőket értékelhetjük Ulysse Vassas Disco Voting Booth, (2024) és Fjorida Cenaj (Cultterra Team) – ARKoPOLL: the party! (2024) című alkotásaiban is. Ezen alkotások alapja az az elképzelés, hogy a demokráciát mint mindenki előtt nyitva álló ünnepséget tapasztalják és osszák meg.
[i] Az Európai Unióról szóló szerződés II. címének 10. cikke.
[ii] Európai Parlament, „Átláthatóság és etika”, elérhető a következő internetcímen: https://www.europarl.europa.eu/at-your-service/hu/transparency.
[iii] Görög Kulturális Minisztérium, Nemzeti Kortárs Művészeti Múzeum kiállítása: „Az ellenállás kora: művészet a hetvenes évek Görögországában”: „Az 1965-ös alkotmányos válságot megelőzően Görögország (…) politikai válság és zavargások időszakát élte, számos rövid életű kormánnyal. Az 1967. április 21-i államcsíny hét évig tartó diktatúrát eredményezett, amely Ciprus török megszállásával és a sziget nagy részének elfoglalásával ért véget.” „(…) a korabeli nemzetközi események hatása érzékenyen érintette a görög művészeket. Ebben az időszakban a művészet világszerte erősen átpolitizálttá vált, és a görögországi események rengeteg alapanyagot biztosítottak a művészeknek munkájukhoz, ami megerősítette bennük a kritikai beavatkozás iránti vágyat; azt a vágyat, amely élettapasztalataikból, mélyen gyökerező szükségletből és egy olyan kor szelleméből fakadt, amely az eszmékért való harcra buzdított. (…)”, 2005. december – 2006. május
[iv]„A megváltók” (1968) szerepel a következő cikkben: ART – NΕΑ, 2023. október 3.: „The large retrospective exhibition (A nagy retrospektív kiálltás) Jannisz Pszihopédisz. Art as a fighting testimony. Works of the 1960s and 1970s and their aftermath. (A művészet mint a küzdelem tanúvallomása. Az 1960-as és 70-es évek művei és utóéletük)”, amely holnap (2023) nyílik meg a közép-korfui és diaponti-szigeteki önkormányzat művészeti galériájában, az 1960-as és 1970-es évek művészeti alkotásaira összpontosít (https://www.efsyn.gr/tehnes/art-nea/406500_pneyma-shima-kai-hroma-mias-oramatikis-aristeras). A művész egyéb közelmúltbeli projektjeiről: „Jannisz Pszihopédisz művészeti tavasza”, 2024. április 14.: „Az áprilisban Németországban és Angliában, majd júniusban Görögországban tartott két kiállításával Jannisz Pszihopédisz tágabb európai térségre terjeszti ki művészi tevékenységét […]. Pszihopédisz egyike volt azoknak, akik – München, Berlin és Brüsszel között ingázva – nyomot hagytak művészetükkel és tartósan, szignifikánsan jelen voltak a színházakban, művészeti múzeumokban, galériákban és intézményekben” (https://www.efsyn.gr/nisides/429467_i-kallitehniki-anoixi-toy-gianni-psyhopaidi). Köszönjük a TWOFOURTWO-nak a Pszihopédisz Parlament gyűjteményében szereplő festményeinek politikai-történelmi hátterével kapcsolatos további információk megtalálásában nyújtott segítséget.
[v] Görög Kulturális Minisztérium, Nemzeti Kortárs Művészeti Múzeum kiállítása: „Az ellenállás kora: művészet a hetvenes évek Görögországában”, 2005. december – 2006. május.
[vi] „Tizenkét csillag – válogatott művek az Európai Parlament új brit szerzeményeit bemutató művészeti gyűjteményéből”, 1992; A Belfastban, Edinburgh-ban és Londonban 1992 októbere és 1993 januárja között rendezett kiállítás katalógusa.