Astratto

Giulio Turcato a háború utáni olasz absztrakt festészet inspiráló alakja, mindazonáltal az időszak egyetlen mozgalmához sem köthető meggyőzően. Velencei szépművészeti tanulmányait követően Palermóba és Milánóba költözik, majd 1943 körül véglegesen Rómában telepedik le. A fővárosban a kulturális körök ismert intézményeit látogatja, és egy hozzá hasonlóan gondolkodó, avantgárd szellemiségű művészekből álló hálózatot hoz létre. Akkoriban a kultúrát és a politikát nem lehetett szétválasztani, és az olasz ellenállásban folytatott harcot követően Turcato még inkább közelíteni kívánja művészetét és politikai irányultságát. 1947-ben ennek jegyében írj alá a formalizmus kiáltványát, és alapítja meg a Forma 1 csoportot. 1952-ben csatlakozik a Gruppo degli Otto-hoz (Emílio Vedova mellett, aki szintén szerepel ebben a gyűjteményben). Mindazonáltal Turcato elméleti hajlíthatatlansága rövid időn belül feszültségeket idéz elő csoportjain és a hozzájuk kapcsolódó politikai pártokon belül. Az „Astratto” rendkívül jól reprezentálja az az 1970-es és 80-as évek olasz stílusát. A futurizmus, majd a késői absztrakt expresszionizmus frenetikus és olykor erőszakos természetétől eltávolodva Turcato fokozatosan lelassítja művészetét, felpuhítja vonalait és színeit, és a korszakhoz képest egyedülállóan kontemplatív élményt kínál. A festmény által megvalósított finom kromatikus és grafikai egyensúly kiemeli Turcato megközelítésének alapvető tulajdonságait.