Bianco e Nero

Emilio Vedova egy olyan alkotó, aki tisztában van azzal, mekkora esztétikai változást testesített meg önmaga és generációja. Lényegében magától tanulta ki a művészeteket, egyszerű és szórványos esti tanfolyamokon keresztül. Vedova a második világháború alatt nézeteit művészetén keresztül fejezte ki. 1943-ban csatlakozott az antifasiszta Corrente csoporthoz, amelynek tagjai fogékonyak voltak a velencei művész munkásságának forradalmi ambíciójára. Ettől a ponttól kezdve Vedova legtöbb kapcsolata művészi kötöttségű. Például 1946-ban ő is aláírta az expresszív absztrakt művészetet népszerűsítő Oltre Guernica kiáltványt. Egy évvel később megalapította a Fronte Nuovo delle Arti (Művészetek új frontja) mozgalmat. 1956-ban tovább feszegette a határokat azzal, hogy csatlakozott a Gruppo degli Otto (Nyolcak csoportja) csoporthoz és velük együtt állított ki a Velencei Biennálén. Ezt a kiállítást általában a befolyásos Arte Informale mozgalom születésével hozzák párhuzamba. A Bianco e nero Vedova absztrakcióhoz való fordulását testesíti meg, politikai nézetei és törekvései egyértelmű kifejezőeszközeként. A kompozíció zavaros, szögletes, éles és - mint azt a cím is egyszerűen kimondja – kontrasztos. A helyrehozhatatlan nyomás folyamatos felépülésének megelőzéséhez szükséges változás töréspontját fejezi ki.