Nadar

Fabrizio Clerici eladási ügynök volt, aki szakmai tudását és érdeklődését művészete szolgálatába állította. 1937-ben építészmérnöki diplomát szerzett. Clerici magasan képzett rajzoló, sohasem szakított a precíz, akkurátus ábrázolással – éppen ellenkezőleg. A reneszánsz és a barokk időszak nagy mestereinek és műemlékeinek hatását és ihlető erejét mutató műalkotásai újra és újra felidézik e nagy korszakokat, tematikusan vagy stilisztikailag. Építészeti indíttatásai a színpad felé terelték a művészt, díszlettervező lett (1947). Clerici elemében érezte magát e környezetben, a színház, az opera és a balett világában. Talán a reneszánsz iránti rajongása ad magyarázatot e műve témájára is, amellyel a művész hozzájárul az Európai Parlament kortárs művészeti gyűjteményéhez. A „Nadar” ugyanis, miként a címéből is kiderül, Félix Nadart ábrázolja (más nevén: Gaspard-Félix Tournachon-t; 1820–1910). Nadar közismert is megbecsült fotográfus, karikatúra-szerző, zsurnaliszta, író és léghajós volt, ő találta ki a népnyelvben „nadar”-nak elnevezett mobil rendőrségi kordont. A francia polihisztor minden tevékenységi területén kiemelkedőt alkotott, sokszor még azt is meghaladva, amit akkoriban egyáltalán lehetségesnek tartottak. Ebben az értelemben pompásan megfelel tehát annak, ahogyan Clerici a „modern reneszánsz embert” felfogja. Clerici műalkotása e sokoldalúságot ragadja meg, Nadart háromszor – különböző pózokban és helyzetekben – mutatva.