Seraphita

A művészet olyan erősen vonzotta Rui Sanchezt, hogy a harmadik tanévben félbehagyta orvosi tanulmányait, hogy az Ar.Co – Centro de Arte e Comunicação Visual oktatási intézményben tanulhasson. Képzése sajnos a háború utáni bizonytalan időszak miatt félbeszakadt, így más oktatási és inspirációs lehetőségeket keresett, konkrétan Londonban, a Goldsmith’s College-ban (1977–1980), majd a Yale Egyetemen (1980–1982). E nemzetközi tapasztalatok jelentősen táplálták kíváncsi beállítottságát. Közvetlen kapcsolatban állt a modernizmus éppen zajló változásaival és fejlődésével. A korszak alapvető kérdései máig visszhangra találnak Sanchez művészetében. Munkássága nem tűnik könnyen besorolhatónak. A portugál művész mindig a kialakított határokat feszegeti, a fali szobroktól kezdve többféle anyagból készülő installációkig. A Seraphita absztrakt alakokat jelenít meg – Sanchez Orpheus című, ugyanabból az évből származó műve alapján –: rúddal vannak felszerelve, kihívó pózban fordulnak egymással szembe, egymás tükörképei. Nem egyértelmű, hogy harci jelenetről vagy táncról van-e szó, de a szimmetria láthatatlan hidat teremt a két alak közé az őket elválasztó távolság ellenére.