Sullivan’s Field

William Crozier lírai tájképeket festett, a természeti képeket a pillanat megragadásának könnyen felismerhető képességével jelenítve meg. A glasgow-i School of Art hallgatója volt 1949 és 953 között, később Párizsban és Dublinban élt, majd Londonban telepedett le. Igazi karrierje itt kezdődött. Végül Corkba költözik majd, hol létrehozza saját műhelyét. A térség mély hatást tett rá és megihlette, és életművének leggyakoribb tárgyát és témáit szolgáltatta. Crozier tájkép-szemlélete meglehetősen sajátos. Színei villódznak, kontrasztban állnak, és érzelmi töltésük oly erős, hogy e művek látens romantikája nem lehet kérdéses. Emellett vonalvezetése és hangsúlyai is olyan felfogást tükröznek, amely munkáját egyedülállóvá teszi. Crozier ugyanis nem csatlakozik a perspektíva tudományos meghatározásához, hanem sodró lendületű görbéivel irányokat, térbeli viszonyokat és mélységeket jelenít meg, a tekintetet csaknem spirális mozgással általában jobbra terelve. A „Sullivan’s Field” e jellegzetes kompozíció tökéletes példája. A címben szereplő mező lendületes körvonalai révén szinte beleolvad a víztömegbe. A víz hasonlóképpen nyugtalan, lineárisan rétegezett felülete folyton mozog. Crozier e vonalvezetése éles ellentétben áll későbbi (1990 után született) alkotásaival, amelyeket merev, lapított és mozdulatlan függőlegesség jellemez.