ROSINA LUI

Hygge, 2024

Régi fa kávéasztalka, akrillal festve, 41 x 74 x 74 cm.

„Mire van szükség ahhoz, hogy létrejöjjön a „hygge”? A széles körben elterjedt hygge kifejezés – amely a XIX. század óta van jelen az írott dán szövegekben – családias, kellemes társasági hangulatot jelent. Nem annyira egyéni lelkiállapotra, hanem inkább az összetartozás, a biztonságérzet, az egyenlőség, a társasági flow és a személyes kiteljesedés elegyének hétköznapi megélésére utal. A hygge alapját egy olyan erős és fenntartható politikai struktúra adja, amely támogatja az egyének kulturális, társadalmi és politikai részvételhez fűződő jogait és szabadságait.

Ez a tárgy – amely funkcionálisan egy alacsony kávéasztal – egy nyitott, demokratikus, együttműködő társadalom lényegét ragadja meg. A kávéasztal idővel továbbra is releváns darab maradt, mivel kialakítása révén folyamatosan meg tud felelni a különböző felhasználók változó igényeinek. A kávéasztal, amely a kávéházakban és az otthonokban egyaránt jelen van, egyszerre jeleníti meg a magánszférát és a közösségi teret. Az itt látható, szélesebb, alacsonyabb változat a háború utáni időszakot követően jelent meg, és praktikusabbá vált az olyan lakóterekben, ahol a kávé mellett a könyvek, vázák és más használati vagy dísztárgyak is helyet igényeltek maguknak. A televízió 1950-es évekbeli megjelenését követően a kávéasztalokat még alacsonyabbra tervezték, hogy azok ne takarják ki a televízió képernyőjét, még a rajtuk elhelyezett tárgyakkal sem.

A kávéasztal stabilan megállja a helyét a szórakozó társaság középpontjában, mivel súlya megfelelően eloszlik a lábai között. A kávéasztalhoz hasonlóan egy társadalom is összeomolhat, ha nem sikerül elérni, hogy annak minden közösségét egyenlő esélyek illessenek meg. Az európai parlamenti választások közeledtével érezhetően fokozódott a társadalmi polarizáció, melyet olyan szenzációhajhász narratívák és médiatevékenységek gerjesztettek, amelyek bizonyos demográfiai jelenségeket minden rossz eredőjeként jelenítenek meg. Az ilyen megosztó politikák szem elől tévesztik a fenntartható emberiséget és gazdaságot, mivel akadályozzák az erőforrások, a finanszírozás és a kultúra hozzáférhetőségét és nyitottságát. Hogyan őrizhetjük meg az élettel teli változatosságot, amely mindenki számára előnyös?

A nyitott és demokratikus társadalom jelenlegi erősségeinek fenntartásához elengedhetetlenek a sokszínűséget, a befogadást és az egyenlő esélyeket támogató gyakorlatok. Minden tárgyat és rituálét – a szombati piacról vásárolt friss tulipánoktól az őket befogadó delfti fajansz vázáig – csakis a sokféleség és a keresztbeporzás tesz lehetővé.”