Miért pont „Művészet a demokráciában”?

Mi a demokrácia? Miért tette magáévá az Európai Unió a demokratikus értékeket? Az Európai Parlament Kortárs Művészeti Gyűjteményében számos olyan műalkotást találunk, amelyek segíthetnek e kérdések megválaszolásában, és betekintést engednek abba, hogyan értelmezték a demokráciát a kontinens különböző országainak képzőművészei.

A kiválasztott műalkotások olyan kiemelkedő művészek kritikus és személyes látásmódját tükrözik, akik alkotásaikon keresztül egyértelműen kiálltak a demokrácia védelme mellett. Segítenek annak tudatosításában, hogy ki kell állni a demokratikus szabadságok mellett, felhívják a figyelmet arra, hogy ébernek kell maradnunk, és részt kell vennünk az olyan döntő jelentőségű folyamatokban, mint például az európai választások. Ezzel összefüggésben emlékeztetnek minket arra, hogy az uniós polgároknak a közelgő 2024. júniusi európai választásokon részt vevő szavazóként szintén szerepük van a demokrácia védelmében.

A kiállítás emellett olyan értékes szempontok bemutatására törekszik, amelyek az egészséges demokrácia legfontosabb alkotóelemeihez kapcsolódnak, mint például a játékszabályok tiszteletben tartása vagy a társadalom részéről szükséges politikai szerepvállalás. Nem beszélve más fontos kérdésekről, amelyek kihívások elé állítanak, és próbára teszik demokratikus értékeinket, így például a polgárok és az intézmények közötti kapcsolat, a tömegtájékoztatás szerepe a világos és megbízható tájékoztatásban, az állami hatalom korlátai a polgárok magánéletével és kezdeményezéseivel szemben, vagy a migráció és a határokon átnyúló mozgások.

A kortárs művészet néhány fontos irányzata kritikusan, nem ritkán jó adag iróniával, szarkazmussal, szkepticizmussal vagy keserűséggel szemléli a modern világ társadalmi és politikai realitását. Ebben az értelemben az az intellektuális, etikai és esetenként nyílt politikai elkötelezettség jellemzi őket, amelyet sok művész tett magáévá a 20. és 21. században.

A művészet gyakran kritikus tekintete átlát és túlemelkedik hétköznapi életünkön, annak olyan aspektusait fedi fel, amelyek sokszor észrevétlenek maradnak, kényelmetlen igazságokra világít rá, és etikai és történelmi kérdéseket feszeget. Ez a fajta művészet arra hivatott, hogy figyelmeztessen és tanácsot adjon, hogy világosan nyilatkozzon meg, és gondolkodásra késztessen.

A művészet rendkívül hatékony kommunikációs eszköz, hiszen olyan módon irányítja rá a figyelmet különböző problémákra, ahogyan arra az írott vagy szóbeli közlés nem képes. A művészet felráz és összekapcsol. Gondolatokat és ötleteket ébreszt, társadalmi viták kiindulópontjául szolgál, lehetővé teszi annak mélyrehatóbb megvitatását, hogy mi a fontos a közösség számára, és bizonyos kérdésekben a polarizáció ellen is hathat.

A vizuális művészet területén vannak olyan irányzatok, amelyeket aktivista művészetnek, elkötelezett művészetnek, közösségi művészetnek, ökológiai művészetnek stb. neveznek. Ezek az irányzatok a tiltakozás fegyvereként, politikai jellegű kérdések és problémák megjelenítésének eszközeként használják a művészetet, amelyek ennélfogva egy demokráciában vita tárgyát képezhetik.

A művészet így kommunikációs és politikai eszközzé válik, amelynek fókusza a változás és a társadalom átalakítása: olyan nyelv, amely a tudomány és múzeumok világán túlra terjeszkedik, hogy más területekre is kihasson, és szélesebb közönséget érjen el. Ez volt az egyik olyan törekvés, amely – különböző stratégiák révén és célok érdekében – a 20. században számos avantgárd művészeti mozgalom, például a dadaizmus, a szürrealizmus vagy később a konceptuális művészet kialakulását ösztönözte.

Nem sok olyan, kollektívában vagy mozgalomban testet öltött művészeti kezdeményezés volt, amelynek nevében megjelent volna a „demokrácia” szó. Az egyik ilyen az 1974-ben megalakult „Művészek a demokráciáért” csoport volt, melynek „egyértelmű és hangsúlyos célja a nemzetközi politikai küzdelmekkel vállalt szolidaritás volt. A csoport által alkalmazott kísérleti művészeti gyakorlatok nem csupán új művészeti kifejezésmódokat testesítettek meg, hanem a politikai gondolatok megjelenítésének és a politikai cselekedetek megnyilvánulásának alternatív módjai is voltak. (…) A „Művészek a demokráciáért” csoport a szolidaritást kreatív politikai tettként valósította meg”.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kiállításon szereplő műalkotások, mint számos más, Európa-szerte különböző gyűjteményekben és kiállításokon szereplő műalkotás, nagyrészt annak a lehetőségnek köszönhetően születtek, amelyet egy demokratikus társadalom kínál az egyéneknek, hogy véleményüket és gondolataikat szabadon, különböző eszközökkel kifejezhessék. E kommunikációs csatornák egyike az intelligencia és a kritikai gondolkodás fejlődéséhez kapcsolódó művészet, amint azt az Európai Parlament is elismeri:

„Az európai kulturális sokféleség előmozdításának és a közös kulturális gyökerek ismeretének alapja a művészi kifejezés szabadsága, a művészek és a kulturális élet szereplőinek képességei és kompetenciái, valamint a virágzó és stabil, közpénzből és magánforrásokból finanszírozott kulturális és kreatív ágazatok, továbbá a széles és sokrétű európai közönségeknek szóló művek megalkotására, kitalálására, elkészítésére és terjesztésére irányuló képességük.”

„mivel Európa a kulturális, társadalmi, nyelvi és vallási sokszínűség hatalmas tárháza; mivel ezzel kapcsolatosan a társadalmainkat összetartó, olyan közös értékek, mint a szabadság, a társadalmi igazságosság, az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség, a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a tolerancia és a szolidaritás központi jelentőségűek Európa jövője számára; (…) hangsúlyozza, hogy az európai művészeti alkotások nagymértékben hozzájárulnak a kulturális sokszínűséghez, és fontos szerepet játszanak az uniós értékek terjesztésében, továbbá lehetőséget biztosítanak az európai polgárok számára kritikai gondolkodásuk fejlesztésére (…)”.

1. Az Európai Unió. Az európai projekt. A demokrácia és játékszabályai

2. Közéleti és politikai szerepvállalás

3. A polgárok kapcsolata a közigazgatással és az igazságszolgáltatással

4. A demokráciát fenyegető kockázatok és veszélyek

5. A tömegmédia és a demokrácia

6. A demokrácia és a városok átalakulása

7. A művészet demokratizálódása