1. Az Európai Unió. Az európai projekt. A demokrácia és játékszabályai
Művészeti utazásunkat a demokrácia világában olyan műalkotásokkal kezdjük, amelyekben az európai integrációs projekt megvalósításának pozitív és érdekes víziói öltenek testet.
John VASSAR HOUSE: Parlamento Europeo, 1979 – On display in visitors’ area, Strasbourg
Az 1980-as évek végén Françoise Schein egy sor olyan, domborművekhez hasonlítható táblát készített, amelyek formájukban a modern nagyvárosok városfejlesztési terveit vagy az infrastrukturális és a kommunikációs útvonalak (metró- és vasútvonalak, főutak, légi utak) térképeit idézik. Ideoglyphe Européen (1988) című műve egy rozsdásított fémtáblára helyezett, egymást keresztező útvonalak és irányok labirintusszerű mintázatából áll; kanyargós utak hálózata, amelyek között apró elektromos izzók villognak ott, ahol az EU fővárosai lennének a kontinens térképén. A mű tetején kis órák sora jelzi az időzónákat, amelyeket a művész szándéka szerint az országok közötti megértés és megállapodás jeleként pontosan kell beállítani: “mettre des montres à l’heure = signe de l’entente, accord”.
1997-ben, amikor a műalkotást megvásárolták és bemutatták az Európai Parlamentben, Schein úgy határozta meg alkotását, mint ami „absztrakt műalkotás, amely valójában az európai integráció témájával foglalkozik. Ez a mű, amely egy mozgásban lévő kontinens határait ábrázolja, két évvel a berlini fal leomlása előtt született. A szobor egy olyan esemény előérzete, amely a második világháború óta nem látott mértékben változtatta meg Európa arculatát. Azután készítettem, hogy tíz évig New Yorkban éltem; a távollét és elidegenedés hosszú időszaka volt ez, amely – a kívülálló nézőpontnak köszönhetően – kétségtelenül lehetővé tette annak megértését, hogy Európa összes országa között létezik egy összetartó erő, amely valójában egy nép, az európaiak által létrehozott kohézió”
Schein Ideoglyphe című alkotását az 1989-ben megkezdett nagy formátumú művei hosszú sorozatának első darabjaként tartja számon. Az európai fővárosok különböző metróállomásain készített nemzetközi városi művészeti projektje szintén egy alapmotívumra épül: a hálózat motívumára, melynek célja a tudás és a demokrácia közötti szoros kapcsolat megjelenítése.
Egy másik emblematikus mű, amely az Európai Parlamentnek a kontinensen a parlamenti demokrácia mozgatórugójaként betöltött kulcsfontosságú szerepével foglalkozik, a European Parliament (1979). Szerzője, John Vassar House, egy nagyméretű iránytűre, asztrolábiumra vagy tudományos navigációs műszerre emlékeztető tárgyat tervezett, amely az európai projekt történetének 1979-ben bekövetkezett különleges pillanatát szimbolizálja:
„A Parlamento Europeo az 1979-es választásokat idézi fel, és azt a pillanatot jelképezi, amikor több európai ország is csatlakozás előtt állt. A jellegzetes ék alakot formáló tagállamok a gyűrű részét képezik, és egy tömör kört alkotnak. Új tagok állnak készen a csatlakozásra a centrifugális erő vonzásában”.
A szobor formanyelve fontos utalás az Európai Közösségen belüli hatáskörmegosztásra is: „Egy kis laminált gyűrű forog a mű háromcsapos tengelye körül, amely a Tanácsot, a Bizottságot és az igazságszolgáltatást szimbolizálja. A gyűrű a nem jogalkotási funkciók mechanizmusát jelképezi”.
Ezeket az inspiráló alapelveket egy iránytűre vagy képzeletbeli órára emlékeztető, a tengelye mentén megdőlő, lenyűgöző forgó mechanizmus testesíti meg. A szobor az 1979-ben az Európai Uniót alkotó és az ahhoz hamarosan csatlakozó országok összehangolt tevékenységének mozgását testesíti meg.
Miután Vassar kifejti, hogy a szobor „annak a rendkívüli történelmi pillanatnak állít vizuális emléket, amikor az általános választójog először valósult meg az Európai Parlamentben”, további fogódzókat is nyújt annak megértéséhez: „A gyűrű ék formájú elemei a kilenc tagállamot jelképezik, méretük pedig a szavazati súlyukkal arányos. Az elemek külső felülete az egyes országok sajátosságait jeleníti meg, a gyűrű belső felülete pedig azt az egységet szimbolizálja, amelybe ezek az országok tömörültek: az Európai Parlamentet. A belső gyűrű három, az óramutató járásával ellentétes irányú mozgása a közelmúltbeli európai együttműködés kronológiáját szemlélteti: Franciaország – Németország, Benelux államok – Olaszország és Dánia – Egyesült Királyság – Írország. Görögország arra vár, hogy beléphessen a körbe. A szobor talapzatát, amely a választókat szimbolizálja, különböző politikai áramlatok alkotják, amelyeken az egész parlamenti struktúra alapul. Ezek az áramlatok kinetikus erőként hatnak, lendületet adva a Parlament tevékenységeinek”.
Az Európai Közösség jogalkotási ágának székhelyéül szolgáló üléstermet ábrázolja a Hémicycle Strasbourg (1987) című festmény. A kép az ülésterem egy részét mutatja, ahol egy plenáris ülés zajlik 1987-ben, P. Daenkert elnökletével. A mű valószínűleg egy akkori fénykép alapján készült, John Goudie Lynch dokumentarista pontosságú és precíz technikai kivitelezésű interpretációjában.
Brüsszelben, az Európai Parlament másik nagy plenáris ülésterme közelében látható Confluences (1989) belga szobrászművész Olivier Strebelle című monumentális alkotása, amely technikailag az egyik legmerészebb, a gravitációt meghazudtoló alkotása. A művész valódi acélfát emelt, erős henger alakú törzset alkotott, amely a magasba emelkedik és szétterülő ágai egymásba gabalyodva behálózzák a Spaak-épület átriumát. Ez a szabad és organikus szerkezet, ahogy az elnevezése is jelzi, azokat a közös pontokat és találkozásokat, a testvériséget és a kölcsönös megértést jelképezi, amelyeknek megőrzésére törekedniük kell az európai népeknek eszmecseréik és közös projektjeik megvalósítása során.